Tanulmánytervezés: a cervicalis uncovertebralis ízület biomechanikai szerepét humán cadaverikus tüskékkel vizsgálták. A cervicalis uncovertebrális ízületek szekvenciális reszekcióját, beleértve a klinikai anteromediális foraminotómiát, elvégezték, majd a reszekció minden egyes szakasza után biomechanikai vizsgálatot végeztek.

célkitűzések: a nyaki gerincben a fedetlen ízületek és a klinikai anteromediális foraminotómia biomechanikai szerepének tisztázása, valamint a csontközi graft stabilitásra gyakorolt hatásuk.

háttéradatok összefoglalása: bár a cervicalis uncovertebralis ízületek biomechanikai szerepét a hajlítás és a kiterjesztés irányító mechanizmusának, valamint a hátsó fordítás és az oldalsó hajlítás korlátozó mechanizmusának tekintették, nem végeztek e szerepet számszerűsítő vizsgálatokat. A kvantitatív anatómiai vizsgálatok eredményei szerint anatómiai variációk léteznek az uncovertebrális ízületekben, a csigolya szintjétől, az ízületi szögtől és az ízületek relatív magasságától függően.

módszerek: tizennégy emberi funkcionális gerincegység a C3-C4-nél és a C6-C7-nél szekvenciális uncovertebrális ízületi reszekción ment keresztül, a reszekció minden egyes fázisával, majd biomechanikai teszteléssel. Az uncovertebrális ízületet anatómiailag három részre osztottuk mindkét oldalon: a hátsó elülső rész, a hátsó fele, az elülső fele. A terhelési módok közé tartozott a torzió, a hajlítás, a kiterjesztés és az oldalirányú hajlítás. Egy szimulált elülső csont graft konstrukciót is teszteltek minden uncovertebrális ízületi reszekciós eljárás után.

eredmények: a stabilitásban jelentős változásokat figyeltek meg a szekvenciális uncovertebrális közös reszekció után minden betöltési módban (P < 0, 05). Az uncovertebrális ízületek biomechanikai hozzájárulása a következő sorrendben csökkent: a hátsó elülső rész, a hátsó fele, az elülső fele. Az egyoldalú és kétoldalú foraminotómia leginkább a funkcionális gerincegység stabilitását befolyásolta a kiterjesztés során, ami a funkcionális gerincegység merevségének 30% – os, illetve 36% – os csökkenését eredményezte. A hatás kevésbé volt torziós és oldalirányú hajlítás. Szekvenciális reszekció után statisztikailag szignifikáns különbség volt a torziós merevség C3-C4 és C6-C7 közötti csökkenése között (P < 0, 05). A szimulált csonttranszplantátum merevsége minden egyes foraminotómiát követően fokozatosan csökkent a hajlítás és az oldalirányú hajlítás során (P < 0.05). A megnövekedett csont graft magassága 79% – kal visszaadta a stabilitást az preforaminotomiás szintre.

következtetések: ez az első olyan vizsgálat,amely a cervicalis szegmentális stabilitásban, valamint az egyes intervertebrális szinteken fellépő hatás biomechanikai szerepét méri. A hatás az anatómiai variációk miatt különbözik az uncovertebrális ízületekben. Az uncovertebrális ízületek fő biomechanikai funkciója magában foglalja a hosszabbítás és az oldalirányú hajlítási mozgás szabályozását, amelyet torzió követ, amelyet elsősorban a hátsó uncovertebrális ízületek biztosítanak. Ez a tanulmány rávilágít a további szegmentális instabilitás klinikai értékelésére, amely a műtéti eljárások során vagy neoplasztikus elváltozások során a fedetlen ízületek megsemmisülésének tulajdonítható.