neoklasszikus közgazdaságtan
mi a neoklasszikus közgazdaságtan?
a neoklasszikus közgazdaságtan széles körű megközelítés, amely megpróbálja megmagyarázni az áruk és szolgáltatások előállítását, árképzését, fogyasztását, valamint a jövedelem kínálaton és keresleten keresztüli elosztását.a kereslet és kínálat törvényei mikrogazdasági fogalmak, amelyek azt állítják, hogy a hatékony piacokon a jó és a mennyiség mennyisége. Integrálja a klasszikus közgazdaságtan költség-termelési elméletét a hasznosság maximalizálásának és marginalizmusának fogalmával. A neoklasszikus közgazdaságtan magában foglalja Stanley Jevons, Maria Edgeworth, Leon Walras, Vilfredo Pareto és más közgazdászok munkáját.
az 1900-as években neoklasszikus közgazdaságtan alakult ki. 1933-ban tökéletlen versenymodelleket vezettek be a neoklasszikus közgazdaságtanba. Néhány új eszközt, például közömbösségi görbéket és marginális bevételi görbéket használtak. Az új eszközök hozzájárultak matematikai megközelítéseinek kifinomultságának javításához, a neoklasszikus közgazdaságtan fejlődésének fellendítéséhez.
Az 1950-es években a Keynesian macroeconomic teoretieskeynesian Economic Theory egy olyan gazdasági gondolkodásmód, amely széles körben kimondja, hogy kormányzati beavatkozásra van szükség a gazdaságok megjelenéséhez, és a neoklasszikus mikroökonómiai elméleteket egyesítették. A kombináció a neoklasszikus szintézishez vezetett, amely azóta uralja a gazdasági érvelést.
összefoglaló
- a neoklasszikus közgazdaságtan elsősorban a korlátozott termelési erőforrások hatékony elosztásával foglalkozik. Úgy véli továbbá, hogy az erőforrások hosszú távon növekednek, ami lehetővé teszi az áruk és szolgáltatások termelésének bővítését.
- a neoklasszikus közgazdaságtan a klasszikus közgazdaságtan termelési költségeit integrálja a hasznosság maximalizálásának és marginalizmusának fogalmaival.
- a klasszikus közgazdaságtan kijelenti, hogy a termelési költség egy jó vagy szolgáltatás értékét hajtja. A neoklasszikus közgazdaságtan hangsúlyozza a keresletet, mint egy termék vagy szolgáltatás értékének kulcsfontosságú mozgatórugóját.
a neoklasszikus közgazdaságtan feltételezései
számos ág van, amelyek különböző megközelítéseket alkalmaznak a neoklasszikus közgazdaságtan alatt. Az összes megközelítés három központi feltevésen alapul:
- az emberek racionálisak az azonosítható és az értékhez kapcsolódó eredmények közötti döntések meghozatalában.
- az egyén célja a hasznosság maximalizálása, mivel a vállalat célja a nyereség maximalizálása.
- az emberek önállóan járnak el a tökéletes (teljes és releváns) információk alapján.
a fenti alapfeltevésekkel különböző tanulmányokat és megközelítéseket dolgoztak ki. Például a segédprogram maximalizálása megmagyarázhatja a termék vagy szolgáltatás iránti keresletet. A kereslet és a kínálat kölcsönhatása magyarázza az árképzést, így a termelési tényezők eloszlását.
a neoklasszikus közgazdaságtan legfontosabb fogalmai
a neoklasszikus közgazdaságtan elsősorban a korlátozott termelési erőforrások hatékony elosztásával foglalkozik. A források hosszú távú növekedését is figyelembe veszi. A növekedés lehetővé teszi az áruk és szolgáltatások termelésének bővítését. Hangsúlyozza, hogy a piaci egyensúly az erőforrások hatékony elosztásának kulcsa. Így a piaci egyensúlynak a kormány egyik elsődleges gazdasági prioritásának kell lennie.
a neoklasszikus közgazdaságtan a hasznosságról és a marginalizmusról is tanulmányokat készített. A közüzemi szolgáltatások az áruk és szolgáltatások fogyasztásával kapott elégedettséget mérik. Azt állítja, hogy az emberek döntéshozatala a fogyasztás felett a hasznosság értékelésétől függ. Az emberek jövedelmüket elosztják, hogy maximalizálják a hasznosság szintjét. Így a segédprogram kulcsfontosságú tényező egy termék vagy szolgáltatás értékének vezetésében.
A Marginalizmus magyarázza a termék vagy szolgáltatás értékének változását egy további összeggel. A két fogalom kombinálása a “marginális hasznossághoz” vezet.”A marginális hasznosság a hasznosság változására utal a fogyasztás növekedése következtében.
a marginális hasznosság csökkenésének törvénye kimondja, hogy az elfogyasztott mennyiség növekedésével a marginális hasznosság csökken. A marginális hasznosság akár negatív is lehet egy bizonyos mennyiségi szinten túl. Így a teljes segédprogram maximalizálja azt a mennyiséget, ahol a marginális segédprogram nulla.
Neoclassical Economics vs. Classical Economics
Classical economics alakult ki a 18. században. Ez magában foglalja Adam Smith, David Ricardo és sok más közgazdász munkáját. A klasszikus közgazdaságtan érték-és elosztáselmélete szerint egy termék vagy szolgáltatás értéke a termelési költségtől függ. A termelési költségeket a termelési tényezők határozzák meg, amelyek magukban foglalják a munkát, a tőkét, a földet, a vállalkozói tevékenységet.
a neoklasszikus közgazdaságtan a klasszikus közgazdaságtanból származik a marginalizmus bevezetésével. Megállapítást nyert, hogy az emberek marginokon alapuló döntéseket hoznak (például marginális hasznosság, marginális költségeka termelési határköltség az a költség, hogy egy termék vagy szolgáltatás egy további egységét biztosítsák. Ez egy alapvető elv, azaz a helyettesítés marginális aránya). A folyamat az úgynevezett ” marginális forradalom.”
a klasszikus közgazdaságtan és a neoklasszikus közgazdaságtan között számos jelentős különbség van. Elméleteik tekintetében a klasszikus közgazdaságtan kijelenti, hogy a termék ára független a keresletétől. A termék kínálatát befolyásoló termelési és egyéb tényezők a fő hajtóerők.
a neoklasszikus közgazdaságtan hangsúlyozza a fogyasztók választásait (keresletét). A személyes preferenciák, az erőforrások elosztása, valamint néhány más tényező befolyásolhatja a fogyasztói keresletet. Így a neoklasszikus közgazdaságtanban a termékek és szolgáltatások értékea termékek és a Szolgáltatásokegy termék olyan kézzelfogható termék, amelyet felvásárlás, figyelem vagy fogyasztás céljából hoznak forgalomba, míg a szolgáltatás immateriális elem, amely a termelési költségek felett keletkezik.
megközelítésük szempontjából a klasszikus közgazdaságtan tanulmányozása empirikusabb. Középpontjában a kapitalista termelési mód társadalmi és történelmi elemzésekkel történő magyarázata áll. A neoklasszikus közgazdaságtan tanulmányozása matematikai modellektől függ. Matematikai megközelítést valósít meg a történelmi koncepció helyett.
kritikák a neoklasszikus közgazdaságtan ellen
1. Irreális feltételezések
a neoklasszikus közgazdaságtan egyik leggyakoribb kritikája az irreális feltételezések. A racionális viselkedés feltételezése figyelmen kívül hagyja az emberi természet sebezhetőségét és irracionalitását.
a viselkedési közgazdaságtan az irracionális viselkedés tanulmányozására összpontosít a gazdasági döntéshozatalban. A tanulmány empirikus bizonyítékot szolgáltat az emberi viselkedésről egy gazdaságban. Azt is vitatják, hogy a hasznosság vagy a profit maximalizálása az egyén vagy a vállalat egyetlen célja.
2. A matematikai megközelítéseitől való túlzott függőséget
a neoklasszikus közgazdaságtant kritizálják annak matematikai megközelítéseitől való túlzott függése miatt. Az empirikus tudomány hiányzik a tanulmányban. A túlságosan elméleti modelleken alapuló tanulmány nem megfelelő a tényleges gazdaság magyarázatára, különösen az egyénnek a rendszerrel való kölcsönös függőségére. Ez normatív elfogultsághoz is vezethet.
3. A komplex, irreális matematikai modellektől való túlzott függőség
a neoklasszikus közgazdaságtan szintén túlságosan függ a komplex, irreális matematikai modellektől. A komplex modellek nem alkalmazhatók a reálgazdaság leírására. A kritikára reagálva Milton Friedman amerikai oktató és közgazdász azt állította, hogy egy elméletet a jóslási képessége alapján kell megítélni. A feltételezések modelljének vagy realizmusának összetettsége nem szabvány az elmélet megítéléséhez.
kapcsolódó olvasmányok
a CFI a kereskedelmi banki szolgáltatások hivatalos szolgáltatója & Credit Analyst (CBCA)™CBCA™ tanúsítása kereskedelmi banki & Credit Analyst (CBCA)™ akkreditáció a hitelelemzők globális szabványa, amely magában foglalja a pénzügyeket, számviteli, hitelelemzés, cash flow elemzés, covenant modellezés, hitel visszafizetések, és még többet. tanúsítási program, amelynek célja, hogy bárkit világszínvonalú pénzügyi elemzővé alakítson.
a tanulás és a pénzügyi elemzés ismereteinek fejlesztése érdekében javasoljuk az alábbi kiegészítő forrásokat:
- Laissez-faireLaissez-faireLaissez-faire egy francia kifejezés, amely lefordítja, hogy lehetővé tegye. Olyan politikai ideológiára utal, amely elutasítja a kormány gyakorlatát
- marginális fogyasztási hajlandósága marginális fogyasztási hajlandóság (MPC) arra utal, hogy egy adott gazdaságban az érzékeny fogyasztás mennyire egységesíti a jövedelmi szintek változásait. MPC
- Market EconomyMarket EconomyMarket economy defined as a system where the production of goods and services are set according to the changing desires and abilities of
- közüzemi teoretika közgazdaságtan, hasznosság (u) egy olyan intézkedés, hogy mennyi hasznot a fogyasztók származnak bizonyos áruk vagy szolgáltatások. Forrás: