tanítások

gondolkodóként Mozi megkülönböztető volt a módszertan iránti ragaszkodásában. Hangsúlyozta, hogy meg kell határozni az ítélkezési normákat, és kritériumait össze lehet foglalni háromszoros tesztként és négyszeres standardként. A hármas teszt emlékeztetett gondolkodók, hogy az alapján, igazolhatóság, illetve alkalmazhatóság bármely ajánlatot kell elemezni; a négyszeres standard emlékeztetett gondolkodók, hogy mindig értékeli az előnyöket minden ajánlat hozni, hogy az ország s a nép. Az ellátások meghatározása a szegények gazdagodása, a népesség növekedése, a veszély elhárítása és a rendellenesség szabályozása volt. A mozihoz elengedhetetlenek voltak a tesztek és a szabványok. Általánosítva tovább, Mozi kijelentette, hogy mielőtt bármit is lehetne jónak mondani, először meg kell mutatni, hogy mire jó.

Mozi rendszerének sarokköve differenciálatlan szerelem volt. Ha a világ a káosz, azt mondta, ez miatt, hogy az emberi önzés, valamint részrehajló, valamint az előírt gyógymód—a feltűnő párhuzamosan a Kereszténység—az, hogy “elfogultsága helyébe egyetemesség,” a”, ha mindenki tekintetében a tagállamok, illetve a városok mások, mint ő, ami a saját, senki nem fog támadni a többiek állami vagy lefoglalják a mások városok.”Ugyanezt az elvet kellett alkalmazni a család és az egyén jólétére is. A világ békéje és az emberiség boldogsága a differenciálatlan szeretet gyakorlatában rejlik. Számos kifogást—a megvalósíthatatlanságot, a szülők különleges állításainak elhanyagolását-emeltek az új doktrína ellen, de Mozi bebizonyította, hogy a differenciálatlan szeretet elve benne volt mind az utilitárius indoklás, mind az isteni szankció. “Differenciálatlan szeretetről és kölcsönös nyereségről” beszélt egy lélegzet alatt, és meg volt győződve arról, hogy ez az elv mind az ember útja, mind a menny útja (tian).

Mozi vallással kapcsolatos álláspontja kivételessé teszi őt a kínai filozófusok körében. A néphez intézett felhívása az volt, hogy térjenek vissza atyáik hitéhez. Azt lehet mondani, hogy revivalista, a vallási ortodoxia bajnoka egy személyes Istennel. A mó-dzsá, ott van a menny, mennyország egy lesz, s ez a mennyország, hogy engedelmeskedjetek az emberi lények, de elfogadta, mint az egyesítő szabvány az emberi gondolkodás vagy cselekvés: “Mi a célod az, hogy engedelmeskedjetek? Ez a szeretet minden ember a világon megkülönböztetés nélkül.”Az ég nem csak” igazságosságot kíván és gyalázkodik az igazságtalansággal”, hanem ennek megfelelően jutalmat és büntetést is kiengesztel. A rendszer mó-dzsá, az evangélium differenciálatlan szeretet, az aszketikus fegyelem ezt példázza a saját életét, miután a mester halála volt megtestesülő egy szervezett egyház az egymást követő Idősebb Mesterek pedig jelentős test hívei. A vallás több generáción keresztül virágzott, mielőtt teljesen eltűnt.

Mozi tanításait azonban több évszázadon keresztül továbbra is nagy tiszteletben tartották. Az I.E. 2. század elejéig az írók a Konfucianizmusra és a Mohizmusra egy lélegzet alatt a két vezető gondolkodási iskolaként hivatkoztak. De ettől az időtől kezdve a Mohizmus hirtelen eltűnt az intellektuális jelenetből. A kritikusok általában egyetértettek abban, hogy maga Mozi is nagyra értékeli magát, de tanításait túlzásnak és az emberi természetnek ellentétesnek tartja. Mozit csak a 19. századi nyugati tanulással való találkozás után fedezték fel újra, és tanításai újra megjelentek.

Yi Pao Mei