mitológia (a görög μθθος (mitosz), jelentése narratív, Logosz, jelentése beszéd vagy érv) olyan történetek testére utal, amelyek megpróbálják megmagyarázni egy adott kultúra eredetét és alapvető értékeit, valamint az univerzum és az emberiség természetét. A modern használat során a kifejezés olyan történeteket is jelenthet, amelyeket egy adott kultúra igaznak tart, és amelyek a természetfelettit használják a természeti események értelmezésére. Az ősi mítoszokat általában a képzelet és az intuíció alapozza meg, nem pedig az objektív bizonyítékok. A mítoszok azonosítják és segítenek megmagyarázni az emberi hajlamokat és természeti jelenségeket az istenek cselekedeteivel és tulajdonságaival egy ősi múltban.

a mítoszokban rejlő igazságok tehát nem redukálhatók történelmi valóságukra; inkább, mint a képzeletbeli irodalom, a mítoszok absztrakt, gyakran archetipikus betekintést nyújtanak az emberi tapasztalásba. A modern használat, mítosz gyakran használják pejoratív, hogy utasítsa el a hit vagy vélemény hamis vagy nem támogatott semmilyen bizonyíték. Mindazonáltal a mítoszok az emberi tapasztalat dimenzióit érinthetik, gyakran vallásosak, amelyekhez a tudomány nem férhet hozzá.

a mitológia tükrözi az emberiség jelentését. A legtöbb mítosz narratív formában van, és az olyan történetek, mint Ádám és Éva, Káin és Ábel, vagy Enkidu és Shiva mély szellemi betekintést tárnak fel, amelyek évezredek óta kitartanak, és különböző korokban beszélnek a különböző kultúrák szűrőjén keresztül. Az antropológusok a modern társadalom mítoszairól is beszélnek, tartós hiedelmek, amelyek a modern ruhában a hagyományos mítoszt újra bemutatják.

A kifejezés evolúciója

a mitológia kifejezés, azaz “a mítoszok tanulmányozása”, legalább a tizenötödik század óta használatban van. A “mítoszok teste” további jelentése 1781-ig nyúlik vissza Oxford English Dictionary (OED). Az OED legújabb kiadása a mítoszt “hagyományos történetként” határozza meg , jellemzően természetfeletti lényekkel vagy erőkkel vagy lényekkel, amelyek magyarázatot, etiológiát vagy indoklást jelentenek valami, például egy társadalom korai története, vallási meggyőződés vagy rituálé, vagy természetes jelenség.”Az általános használatban lévő mítosz gyakran felcserélhető a legendával vagy az allegóriával, de a tudósok szigorúan megkülönböztetik a kifejezéseket.

ellentétben a mítosz “hagyományos történetként” való meghatározásával, a legtöbb folklorista a kifejezést csak a hagyományos történetek egy csoportjára alkalmazza. Ezzel a rendszerrel a hagyományos történetek három csoportba rendezhetők:

• mítoszok-Szent történetek a távoli múltról, különösen a világ teremtéséről; általában középpontjában az istenek
• – legendák–mesék arról, hogy az (általában frissebb) elmúlt, ami általában tartalmaznak, vagy alapulnak, néhány történelmi események általában összpontosított emberi hősök
• népmesék/mesék–történetek, amelyek nincsenek határozott történelmi beállítás; gyakran tartalmaznak állati karaktereket

Valami vallási tanulmányok tudósok határ a “mítosz”, hogy a történetek, amelyek fő karakter “lehet istenek, vagy annak közelében istenek.”Más tudósok nem értenek egyet a “mítosz” fogalmának meghatározására irányuló ilyen kísérletekkel.”Klasszicista G. S. Kirk szerint a mítoszok és a népmesék közötti különbségtétel hasznos lehet, de azt állítja ,hogy ” a mesék népmeséknek, legendáknak és megfelelő, egyszerű és tetszetős mítoszoknak minősítése komoly zavarokat okozhat.”Különösen elutasítja azt az elképzelést, hogy minden mítosz vallási hiedelmekkel, érzelmekkel vagy gyakorlatokkal társul.”

kiterjesztett használat esetén a” mítosz ” szó kollektív vagy személyes ideológiai vagy társadalmilag felépített bölcsességre is utalhat.

ebben a cikkben a” mítosz ” kifejezést tudományos értelemben használják, elválasztva a téves hiedelmekkel rendelkező népszerű társulásoktól.

vallási mitológia és folklór

a Shintoizmusban a Kappa a Vízimp egyik típusa, és a sok suijin (szó szerint”víz-istenség”) egyike.

történelmileg a mitológiai gondolkodás tanulmányozásának fontos megközelítései Giambattista Vico, Friedrich Wilhelm Joseph Schelling, Friedrich Schiller, Carl Jung, Sigmund Freud, Lucien Lévy-Bruhl, Claude Levi-Strauss, Northrop Frye, a szovjet iskola, valamint a mítosz és rituális Iskola.

a mítoszok, ahogy általában értjük, az isteni vagy hősies lényekről szóló narratívák, amelyek egy koherens rendszerben vannak elrendezve, hagyományosan öröklődnek, és egy közösség szellemi vagy vallási életéhez kapcsolódnak, amelyet uralkodók vagy papok támogatnak. Miután ez a kapcsolat a társadalom szellemi vezetéséhez megszakad, elveszítik mitológiai tulajdonságaikat, népmesékké vagy tündérmesékké válnak. A vallási mítoszok példái túl sokak a kimerítő listához, de magukban foglalják mind a nagy, mind a kicsi vallási gyakorlatokat:

• a héber létrehozása fiók Mózes
• a Mezopotámiai Enuma Elish, egy fiók létrehozása, amely körül a Babiloniak’ vallási Új Évet fesztivál forgott
• egy Ausztrál mítosz leírja, hogy az első szent bora rituális

A folkloristics, amely érintett a vizsgálat, mind a világi, szent narratívák, egy mítosz is ered a hatalom attól, hogy több, mint egy egyszerű “mese,” által, amely egy archetypical minősége “igazság.”J. R. R. Tolkien író, filológus és vallásos gondolkodó hasonló véleményt fogalmazott meg: “Úgy gondolom, hogy a legendák és mítoszok nagyrészt “igazságból” állnak, sőt az igazság olyan aspektusaiból állnak, amelyeket csak ebben a módban lehet fogadni.”G. S. Kirk klasszicista megjegyzi:” sok mítosz megtestesíti a természetfeletti hitet…de sok más mítosz, vagy ami mítosznak tűnik,nem.”Kirk példaként említi Oidipusz mítoszát, amely “csak felületesen kapcsolódik a valláshoz vagy a természetfölöttihez”, ezért nem szent történet.

a mítoszok gyakran az egyetemes és helyi kezdetek (“teremtési mítoszok”, amely magában foglalja, “alapító mítoszok”), a természeti jelenségek, a kulturális egyezmények vagy rituálék eredete, valamint az, ami egy adott társadalom magyarázatának határain kívül esik. Ez a tágabb igazság mélyebb, mint a kritikus történelem megjelenése, és lehet, hogy nem létezik, mint egy hiteles írásos formában, amely “történetgé” válik (a szóbeli hagyományok eltűnhetnek, amikor az írott szó “történetré”válik, az írástudó osztály pedig “hatósággá” válik). Lucien Lévy-Bruhl szerint azonban ” a primitív mentalitás az emberi elme feltétele, nem pedig történelmi fejlődésének szakasza.”

gyakran a kifejezés kifejezetten a történelmi kultúrák ősi meséire utal, mint például a görög mitológia vagy a római mitológia. Néhány mítosz eredetileg a szájhagyomány részeként jött létre, és csak később írták le, és sok közülük több változatban is létezik. F. W. J. Schelling szerint a filozófia és mitológia bevezetésének nyolcadik fejezetében “a mitológiai ábrázolásokat sem feltalálták, sem szabadon elfogadták. A gondolkodástól és akarattól független folyamat termékei, azok a tudatosságnak, amely átment rajtuk, egy megdönthetetlen és vitathatatlan valóságnak voltak. A népek és az egyének csak ennek a folyamatnak az eszközei, amelyek túlmutatnak horizontjukon, és amelyeket megértés nélkül szolgálnak. Az “egyéni mítoszok vagy “mítoszok” különböző kategóriákba sorolhatók:

• a rituális mítoszok magyarázzák bizonyos vallási gyakorlatok vagy minták végrehajtását, valamint a templomokkal vagy az istentiszteleti központokkal kapcsolatosak.
• eredet mítoszok (aetiológiák) leírják egy szokás, név vagy objektum kezdetét.
• teremtési mítoszok, amelyek leírják, hogyan jött létre a világ vagy az univerzum.
• a kultikus mítoszokat gyakran magyarázatnak tekintik olyan bonyolult fesztiválok számára, amelyek nagyítják az Istenség erejét.
• a presztízs mítoszok általában egy isteni választott királyhoz, hőshöz, városhoz vagy emberekhez kapcsolódnak.
• az eszkatológiai mítoszok mind olyan történetek, amelyek az írók jelenlegi világrendjének katasztrofális végeit írják le. Ezek túlmutatnak minden lehetséges történelmi hatókörön, így csak mitikus értelemben írhatók le. Az apokaliptikus irodalom, mint például a Jelenések újszövetségi könyve, példája az eszkatológiai mítoszoknak.
• a társadalmi mítoszok megerősítik vagy megvédik a jelenlegi társadalmi értékeket vagy gyakorlatokat.
• a trükkös mítosz az istenek vagy hősök által játszott csínyekkel vagy trükkökkel foglalkozik. A hősöknek nem kell egy történetben lennie, hogy mítosznak lehessen tekinteni.

a Mitológia irodalom

a Mítoszok nem ugyanaz, mint a mesék, legendák, népmesék, mesék, anekdoták, vagy fikció, de a fogalmak lehet átfedés. A romantika tizenkilencedik századi időszakában a népmeséket és a meséket a korábbi mitológia erodált töredékeinek tekintették (Grimm és Elias Lönnrot testvérek híresen). A mitológiai témákat nagyon gyakran tudatosan alkalmazzák az irodalomban, kezdve Homerrel. Az így létrejövő mű kifejezetten mitológiai háttérre utalhat anélkül, hogy a mítoszok (Ámor és Psziché) testébe tartozna. Különösen a középkori romantika játszik ezzel a folyamattal, hogy a mítoszt irodalommá alakítsák. Az euhemerizmus a mítoszok racionalizálásának folyamatára utal, a korábban mitológiai tulajdonságokkal átitatott témákat pragmatikus kontextusokba helyezve, például kulturális vagy vallási paradigmaváltást követően (nevezetesen a pogány mitológia újbóli értelmezése a kereszténység után).

ezzel szemben a történelmi, irodalmi anyag lehet tudni, mitológiai tulajdonságok idővel, például a Baj, hogy nagy-Britannia utal, hogy a legendás története Nagy-Britannia, különösen azok, összpontosított, Arthur Király, valamint az a kerekasztal lovagjai, az Számít, hogy Franciaország, amely a történelmi események, az ötödik, illetve a nyolcadik században, illetve az első készíteni, epikus költészet lett részben mitológiai a következő évszázadokban. A mitológia” tudatos generációját ” J. R. R. mythopoeia-nak nevezte. Tolkien, és közismerten azt is javasolta, nagyon külön-külön, a náci ideológus Alfred Rosenberg.

mítoszok kialakulása

a mítosz tanulmányozásának számos megközelítése létezik.Robert Graves a görög mítoszról azt mondta: “az igazi mítosz úgy definiálható, mint a nyilvános fesztiválokon végzett rituális mime narratív gyorsírásának csökkentése, és sok esetben képi módon rögzítve.”(A Görög Mítoszok, Bevezetés). Graves-t mélyen befolyásolta Sir James George Frazer mitográfiája, a The Golden Bough, és egyetértett volna abban, hogy a mítoszokat számos kulturális igény generálja. A mítoszok felhatalmazzák egy törzs, egy város vagy egy nemzet kulturális intézményeit azáltal, hogy összekapcsolják őket az egyetemes igazságokkal. A mítoszok igazolják például egy terület jelenlegi megszállását egy nép által. Minden kultúra az idő múlásával kifejlesztette saját mítoszait, amelyek történetük, vallásuk és hőseik elbeszéléseiből állnak. Ezeknek a történeteknek a kultúrára vonatkozó szimbolikus jelentésének nagy ereje az egyik fő oka annak, hogy túlélnek mindaddig, amíg ők, néha több ezer évig. Mâche különbséget tesz a “mítosz” között, ennek az elsődleges pszichés képnek az értelmében, valamilyen mytho-logy-val. vagy olyan szavak rendszere, amelyek változó sikerrel próbálkoznak, hogy biztosítsák a képek közötti bizonyos koherenciát.

Joseph Campbell, az ezer arcú Hős című könyvében (1948) felvázolta a “Monomyth” fogalmát, a hős archetipikus mintáját, amelyet a világ minden kultúrájában közösnek tartanak. Ezt a kifejezést James Joyce koncepciója alapján fejlesztették ki. A monomit egyfajta bildungsroman, amely a hős életciklusát meséli el, különösen a hősiesség pszichológiai aspektusairól. Egy jól ismert idézet a bevezetés A Hős egy ezerarcú, Campbell írta:

A hős ventures oda a világ a közös nap a régió természetfeletti csoda: a mesés erők ott találkozott egy döntő győzelmet nyert: a hős jön vissza ez a rejtélyes kaland a hatalom, hogy ajándékozni jótett a másik embert.

A Campbell és más tudósok által hivatkozott monomita klasszikus példái közé tartozik a Buddha, Mózes és Krisztus történetek, bár Campbell sok más klasszikus mítoszot idéz fel sok kultúrából, amelyek szintén erre az alapvető struktúrára támaszkodnak.

Claude Lévi-Strauss strukturalista megközelítésében a mítosz tartalma irreleváns, mivel elsődleges funkciójuk az univerzum természetét strukturálja. “Lévi-Strauss számára a mítosz az aláírók strukturált rendszere, amelynek belső kapcsolati hálózatát más kapcsolatok struktúrájának “feltérképezésére” használják; a “tartalom” végtelenül változó és viszonylag lényegtelen.”

mítoszok mint történelmi események ábrázolása

a Ganga leereszkedésének megkönnyebbülése Mahabalipuramban (szintén Mamallapuram), India; a központi rész részlete, a teljes megkönnyebbülés 27 méter széles és 9 méter magas.

egyes mítoszok történelmi eseményeken alapulnak. Ezek a mítoszok idővel szimbolikus jelentéssel bírnak, átalakulnak, időben vagy helyen eltolódnak, vagy akár megfordulnak. Idővel az ilyen ” mítoszok “átmennek a” legendás eseményről “a” mitikus állapotra”, mivel az esemény fokozatosan nagyobb szimbolikus rezonanciát vesz fel, miközben a tények kevésbé fontosak. Mire eléri a mítosz státuszát, a történet saját életét veszi át, és az eredeti esemény tényei szinte irrelevánsak lettek. Ennek a folyamatnak a klasszikus példája a trójai háború, egy történelmi esemény, amely ma a görög mitológia része.

Ez a módszer vagy technika értelmezése mítoszok számlák tényleges események, euhemerist exegesis, nyúlik vissza, és (Spencer), hogy Evhémère Histoire sacrée (300 B. C. E.), amely leírja a lakosság a sziget Panchaia, mindent-jó, az Indiai-óceán, mint a normális emberek által istenített népszerű naivitás. Ahogy Roland Barthes megerősíti, ” a mítosz a történelem által választott szó. Nem származhatott a dolgok természetéből.”

Ez a folyamat részben azért következik be, mert a leírt események leválnak az eredeti kontextusuktól, és az új kontextust helyettesítik, gyakran a jelenlegi vagy a legutóbbi eseményekkel analóg módon. Néhány görög mítoszok eredetileg a Klasszikus időkben magyarázatot adott megmagyarázhatatlan funkciók, a helyi kultusz gyakorlatok, figyelembe véve a helyi jelzőt az egyik az Olimposzi istenek, hogy értelmezze az ábrázolások, félig elfeledett adatok, események, vagy a számla az istenségek’ attribútumok vagy entheogének, az eredete vált misztikus, a múló idő.

Mâche azt állítja, hogy az euhemerista exegézis ” a gondolkodás okainak megragadására és megragadására szolgál ,amely minden oldalról elkerülte.”Ez a folyamat-állítja-gyakran a mítoszok értelmezéséhez vezet, mint “álcázott propaganda a hatalmas egyének szolgálatában”, és hogy a mítoszok célja ebben a nézetben az, hogy lehetővé tegyék a” társadalmi rend “számára, hogy megállapítsa” állandóságát a természetes rend illúzióján.”Ez az értelmezés ellen érvel, mondván, hogy” ami véget vet bizonyos beszédek karikatúrájának 1968 májusától, többek között pontosan az a tény, hogy a szerepeket nem egyszer és mindenkorra osztják el a mítoszokban, mint ahogy az lenne, ha az emberek ópiumának eszméjének változata lenne.””

Contra Barthes, Mâche azt állítja, hogy “a mítosz tehát úgy tűnik, hogy a történelmet választja, nem pedig az általa választott”, ” a szavakon és a történeteken túl a mítosz inkább olyan pszichés tartalomnak tűnik, amelyből szavak, gesztusok és zenék sugároznak. A történelem csak többé-kevésbé ruhát választ. És ezek a tartalmak egyre erőteljesebben jelennek meg a dolgok természetéből, amikor az ész megpróbálja elnyomni őket. Bármi legyen is a szerepek és kommentárok, amelyekkel egy ilyen és egy ilyen társadalmi-történelmi mozgalom kiemeli a mitikus képet, az utóbbi nagyrészt autonóm életet él, amely folyamatosan lenyűgözi az emberiséget. Az archaizmus elítélése csak egy “progresszív” ideológia függvénye, amely maga is bizonyos archaizmust és nyilvánvaló naivitást mutat.”

olyan katasztrófák, mint Immanuel Velikovsky, úgy vélik, hogy a mítoszok az ősi kultúrák szóbeli történeteiből származnak, amelyek “kozmikus katasztrófák” tanúi voltak.”A mítosz katasztrofális értelmezése csak egy kis kisebbséget képez a mitológia területén, és gyakran pszeudohisztóriának minősül. Hasonlóképpen, Hamlet ‘s Mill című könyvükben Giorgio De Santillana és Hertha Von Dechend azt sugallják, hogy a mítosz egy” technikai nyelv”, amely “kozmikus eseményeket” ír le.”

amint a történelmi esemény szilárdan beépül a mitológiába, a mitológia a kortárs történelmi események megértésének és értelmezésének alapjává válik. A közelmúlt eseményeinek leírását újra hangsúlyozzák, hogy úgy tűnjenek, hogy hasonlóak a közismert történethez. Ezt a technikát a judaizmus és a kereszténység egyes hívei használják, akik a bibliai próféciák könyveit, nevezetesen Dániel könyvét és a Jelenések könyvét, mint a jövőbeli események “történelmi” beszámolóit olvassák. Az orosz kommunista korszak propagandájában is használták a történelem irányának értelmezésére és a politikai döntésekről szóló döntések irányítására. A második világháborúig a japán császár alkalmassága a Shinto sun istennő, Amaterasu mitikus származásához kapcsolódott.

Modern mitológia

Az 1950-es években Roland Barthes a modern mítoszokat és azok létrehozásának folyamatát vizsgáló esszék sorozatát tette közzé Mythologies című könyvében. Carl Jung svájci pszichológus (1873-1961) és követői is megpróbálták megérteni a világmítoszok mögötti pszichológiát. Jung azzal érvelt, hogy a mitológia istenei nem anyagi lények, hanem archetípusok—olyan érzelmi potenciállal töltött mentális ötletek, amelyeket minden ember érezhet, megoszthat és megtapasztalhat. Ő és hívei úgy vélik, hogy az archetípusok közvetlenül befolyásolják a tudatalatti felfogásunkat és a megértés módját.

az Amerikai filmek, televíziós ismételje meg a számos kitalált beállítások néhány ősi mítoszok, mint a magányos hős mítosz—egy változata a Krisztus-mítosz—, hogy a Superman A Magányos lovas; vagy a romantikus szerelem mítosza, mint a szülői hatalom elleni lázadás-Trisztán, Izolda és Rómeó és Júlia története—olyan filmekben, mint a West Side Story és a Titanic című film. Az ilyen kitalált beszámolókon keresztül ezek a mítoszok mélyen behatoltak az amerikai pszichébe és kultúrába.

egyes filmek és sorozatok, mint a Csillagok háborúja és a Tarzan, olyan mitológiai vonatkozásokkal rendelkeznek,amelyek tudatosan mély és bonyolult filozófiai rendszerekké alakulnak. Ezek a példák nem mitológia, hanem mitikus témákat tartalmaznak, amelyek néhány ember számára ugyanazokat a pszichológiai igényeket elégítik ki. A mitopoeia J. R. R. Tolkien által alkotott kifejezés a mítoszok létrehozásának tudatos kísérletére; Szilmarillionja ennek példája volt, bár életében nem sikerült közzétenni.

Lásd még:

folklór, legendás teremtmény

jegyzetek

• Barthes, Roland, mitológiák. New York: Hill and Wang, 1972. ISBN 9780809013692
• Bolle, Kees W. the Freedom of Man in Myth. Vanderbilt University Press, 1968. ISBN 9780826511256
• Bulfinch, Thomas. Bulfinch mitológiája. New York: Avenel Books. A korona kiadók terjesztették, 1978. ISBN 9780517274156
• Campbell, Joseph
  • the Hero with a Thousand Faces. London: Fontana, 1993. ISBN 9780586085714
  • Flight of The Wild Gander: Explorations in the Mythological Dimension: Select Essays 1944-1968, 3rd ed. A New World Library 2002. ISBN 978-1577312109
• Cardona, Dwardu. Isten Csillag. Victoria, BC: Trafford Pub., 2006. ISBN 1412083087 (scholar on interdiszciplináris tanulmányok összevonása mitológia és kozmogónia igyekszik megmagyarázni, hogy a Szaturnusz korábban a ” nap ” által látott lakosok a földön, és miért az ősök ábrázolják Saturn, mint egy isten.)
• Cochrane, Ev. A Vénusz sok arca: a Vénusz bolygó az ősi mítoszban és vallásban. Ames, IA: Aeon Publishing, 1997, ISBN 0965622909
• Dundes, Alan. “Bináris ellenzék mítosz: a Propp / Levi-Strauss Vita visszatekintve.”Western Folklór 1997: 39-50. ISSN 0043-373x
• Eliade, Mircea
  • kozmosz és történelem: az örök visszatérés mítosza. Princeton, NJ: Princeton University Press, 1971. ISBN 9780691017778
  • mítosz és valóság. (A világ vallási hagyományai) Waveland Press, 1998. ISBN 1577660099
  • Myths, dreams and mysteries: A hitvallás és az archiákus valóságok találkozása. Harvill Press, 1960. ASIN: B0000CKP28
  • a szent és a profán: a vallás természete, transz. Willard R. Trask. New York: Harper & Row, 1961. ISBN 9780156792011
• Frazer, James George. Az Aranyág. New York: Avenel Books. – Crown, 1981. ISBN 9780517336335
• Gray, Louis Herbert. A mitológia minden faj, Boston: Marshall Jones Company, 1916-1932. OCLC 1246633
• Hamilton, Edith. Mitológia. Boston: Back Bay Books, 1998. ISBN 9780316341141
• Kirk, G. S. Myth: Its Meaning and Functions in Ancient and Other Cultures. Berkeley: Cambridge UP, 1973. ISBN 9780521098021
• Lévy-Bruhl, Lucien
  • mentális funkciók primitív társadalmakban. 1910.
  • primitív mentalitás. Boston: Beacon Press, 1966. OCLC 3230078
  • a primitív Lelke. – Praeger, 1966. OCLC 500349
  • a természetfeletti és a természet a primitív elme. 1931.
  • primitív mitológia. St. Lucia: University of Queensland Press, 1983. ISBN 9780702216671
  • the Mystic Experience and Primitive Symbolism. 1938.
• Long, Charles H. Alpha: A teremtés mítoszai. – Collier Books, 1969. OCLC 376971
• Mâche, Francois-Bernard. Zene, mítosz és természet, vagy Arion Delfinjei. (eredeti 1983), fordította a francia Susan Delaney. London: Routledge, 1993, ISBN 3718653214
• Meletinsky, Eleazar Moiseevich The Poetics of Myth, Translated by Guy Lanoue and Alexandre Sadetsky, foreword by Guy Lanoue. – Routledge, 2000. ISBN 0415928982
• Middleton, Richard. Népszerű Zene Tanulmányozása. Philadelphia: Open University Press, 2002. ISBN 0335152759
• Powell, Barry B. Classical Myth, 5th edition. – Prentice-Hall, 1998. ISBN 9780137167142
• Reed, A. W. Aboriginal Myths, Legends and Fables. – Reed, 1982. ISBN 9780730104247
• Santillana and Von Dechend. Hamlet ‘ s Mill: egy esszé, amely az emberi tudás eredetét és a mítoszon keresztül történő továbbítását vizsgálja. Harvard University Press, 1969, 1992 újrakiadás. ISBN 0879232153
• Schelling, Friedrich Wilhelm Joseph
  • Introduction to the Philosophy of Mythology. 1856.
  • mitológia filozófia. 1857.
  • a kinyilatkoztatás filozófiája. 1858.
• Segal, Robert A. Myth: a Very Short Introduction. Oxford: Oxford UP, 2004. ISBN 9780192803474
• Talbott, David. Szaturnusz Mítosz. . 2008. Szeptember 4.ISBN 0385113765

All links retrieved November 2, 2018.

• időtlen mítoszok.

A New World Encyclopedia írói és szerkesztői átírták és a New World Encyclopedia standardoknak megfelelően elkészítették a Wikipédia-cikket. Ez a cikk megfelel a Creative Commons CC-by-sa 3.0 licenc (CC-by-sa) feltételeinek, amelyeket megfelelő hozzárendeléssel lehet használni és terjeszteni. A hitel a jelen licenc feltételei szerint esedékes, amely hivatkozhat mind a New World Encyclopedia közreműködőire, mind a Wikimedia Alapítvány önzetlen önkéntes közreműködőire. A cikk idézéséhez kattintson ide az elfogadható idézési formátumok listájához.A wikipediak korábbi hozzájárulásainak története itt érhető el a kutatók számára:

• mitológia története
• Monomyth history

a történet ez a cikk, mivel az importált New World Encyclopedia:

• története “mitológia”

megjegyzés: bizonyos korlátozások vonatkozhatnak az egyes képek, amelyek külön engedéllyel.