rövid távú benzodiazepin-kezelés

3.1.

az egészségügyi szolgáltatóknak kezdetben fontolóra kell venniük a nem farmakológiai kezelési stratégiákat. Mindig empatikus hallgatást, megnyugtatást és útmutatást kell nyújtani. Továbbá, specifikus pszichoterápiás technikák, mint például a kognitív-viselkedésterápia, hatékony intézkedések csökkentik a szorongást, valamint álmatlanság, valamint a nem specifikus támogató terápia kezdetben lehet felajánlotta, hogy betegek egyszerű generalizált szorongás vagy alvási rendellenességek. Relaxációs technikákat is fel lehet ajánlani.

3.2.

A benzodiazepinek olyan szerkezetileg rokon vegyületek egy csoportja, amelyek csökkentik a szorongást, ha alacsony dózisban adják be, és nagyobb adagokban alvást váltanak ki. A klinikai irányelvek általában azt javasolják, hogy a benzodiazepineket súlyos szorongás vagy álmatlanság kezelésére írják fel, letiltva és rendkívüli szorongást okozva. Az egészségügyi szolgáltatóknak figyelembe kell venniük, hogy a benzodiazepin alkalmazása függőségi felelősséggel és megvonási tünetekkel jár, ezért a legalacsonyabb hatásos dózisban kell alkalmazni a legrövidebb ideig (legfeljebb 4 hétig).

3, 3.

A benzodiazepinek használata nemzetközi ellenőrzés alatt áll. Ezeket az anyagokat nemzetközileg szabályozza a pszichotróp anyagokról szóló egyezmény, 1971 (Egyesült Nemzetek).

3.4.

az egészségügyi szolgáltatóknak figyelembe kell venniük, hogy a nemzetközi ellenőrzés mellett a benzodiazepin használata nemzeti ellenőrzés alatt állhat. Az egészségügyi szolgáltatóknak ezért meg kell felelniük a nemzeti, regionális és helyi előírásoknak.

3, 5.

A benzodiazepinek eliminációs felezési idejük szerint rövid / közbenső és hosszú felezési idejű szerekké csoportosíthatók. A rövid / közepes felezési idejű szerek közé tartoznak az alprazolám (intermedier), a lorazepám (rövid), az oxazepám (rövid), a temazepám (intermedier) és a triazolám (ultra-rövid); a hosszú felezési idejű szerek közé tartozik a diazepám, a klórdiazepoxid, a flurazepám és a nitrazepám. A rövid eliminációs felezési idővel rendelkező benzodiazepineket előnyben részesítik a nappali szedáció minimalizálása érdekében, de gyakrabban okozhatnak rebound tüneteket, mint a hosszabb eliminációs felezési idővel rendelkező szereket.

3, 6.

Az Ultra-rövid benzodiazepinek általában nem ajánlottak a rebound tünetek lehetősége miatt.

3, 7.

A benzodiazepinek felgyorsítják az alvást, csökkentik az éjszakai ébredéseket, növelik a teljes alvási időt, és csökkentik a kóros szorongást, izgatottságot és feszültséget.

3, 8.

A WHO szerint a szorongás és az alvászavarok alapvető gyógyszere a diazepam. A diazepám annak az osztálynak a példája, amelyre a legjobb bizonyíték van a hatékonyságra és biztonságosságra. Így a diazepám benzodiazepineket képvisel.

3, 9.

álmatlanságban szenvedő betegeknél, ha rövid hatású szerek, például lorazepam állnak rendelkezésre, ezeket általában akkor alkalmazzák, ha a maradék szedáció nem kívánatos, ha az elalvás problémát jelent, vagy ha szükséges, idős betegeknél. A hosszabb hatású benzodiazepinek, mint például a diazepám, akkor jelennek meg, ha a korai ébredés problémát jelent, és valószínűleg akkor, ha anxiolitikus hatás szükséges a nap folyamán, vagy ha a pszichomotoros funkció bizonyos károsodása elfogadható.

3.10.

az egészségügyi szolgáltatóknak figyelembe kell venniük, hogy az elmúlt években a nem benzodiazepin hipnotikumok, például a zopiklon és a zolpidem fokozatosan széles körben használatosak álmatlanságban szenvedő betegeknél. Ezek a szerek azonban ugyanolyan valószínűek lehetnek, mint a benzodiazepinek, amelyek rebound tüneteket, függőséget és egyéb mellékhatásokat okoznak.

3.11.

generalizált szorongásos betegségben szenvedő egyéneknél az egészségügyi szolgáltatók csak korlátozott ideig mérlegelhetik a benzodiazepin alkalmazását. A fő cél lehet a tünetek csökkentése ahhoz, hogy a beteg kognitív-viselkedési technikákon alapuló kezelésekben vehessen részt. A kezdeti kezeléshez egy rövid tanfolyam (legfeljebb 4 hét) indul el a lehető legalacsonyabb adaggal egy előre meghatározott kezelés időtartama alatt. A diazepám akkor jelezhető, ha a nap folyamán anxiolitikus hatás szükséges, éjszaka pedig hipnotikus hatás szükséges.

3.12.

figyelembe véve, hogy a súlyos depresszió gyakran bonyolítja a szorongásos tüneteket, az egészségügyi szolgáltatóknak fontolóra kell venniük az antidepresszánsok alkalmazását. Egyes triciklikus antidepresszánsok (imipramin, klomipramin) és szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók hatásosnak bizonyultak a generalizált szorongásban szenvedő betegek kezelésére önmagában vagy depresszióval összefüggésben. Az antidepresszánsokat kezdetben alacsony dózisban lehet előírni, majd a kezelést a normál antidepresszáns dózisba lehet emelni. A kezelésre adott választ hat hét elteltével kell értékelni.