minimális változás betegség (MCD) a lézió leggyakrabban társított nephrosis szindróma gyermekeknél, számviteli több mint 75% – ában. Bár kevésbé gyakori, az MCD még mindig a felnőttkori nefrotikus szindróma legfeljebb 30% – át teszi ki. A gyermekekkel ellentétben, akiknél az MCD elsősorban idiopátiás, az MCD másodlagos okai a felnőttek 13% – ánál fordulnak elő, ezért figyelembe kell venni, mivel ezeknek a betegeknek a terápiás megközelítését a kiváltó ok határozza meg. Klinikai jellemzők bemutatása nefrotikus felnőttek MCD tartalmazhat mikroszkopikus hematuria, magas vérnyomás, veseelégtelenség, így MCD megkülönböztethetetlen klinikailag fokális szegmentális glomerulosclerosis. Ennek eredményeképpen felnőtteknél vese biopsziára van szükség a nephrosis szindróma helyes diagnosztizálásához és kezeléséhez. Mint a gyermekeknél, a terápiára adott válasz a proteinuria teljes remissziójához vezet a felnőttek 97% – ánál, bár a felnőttek hosszabb terápiás kezelést igényelnek (16-28 hét), mint a gyermekek (8 hét). Az MCD relapszusa rendkívül gyakori gyermekeknél (71%), és a felnőtt betegek legfeljebb 85% – ánál fordul elő. A relapszusok gyakrabban fordulnak elő fiatalabb felnőtteknél (< 45 év), és gyakran a remisszió kezdetét követő első 6-12 hónapban jelentkeznek. A relapszusok sikeres kezelése gyakran egy második szteroiddal érhető el. A relapszáló felnőttek legfeljebb 50% – A azonban gyakori relapszusokká vagy szteroidfüggővé válik. Ezeknél a betegeknél stabil remisszió indukálható ciklofoszfamiddal vagy ciklosporinnal történő kezeléssel. Összességében a felnőttkori kialakuló MCD hosszú távú kimenetele kiváló, a betegek kevesebb mint 5%-A halad a végstádiumú vesebetegség felé, és a betegek túlélése 83% -98% 15 év alatt.