a görög Mitológia >> görög Istenek >> Égi Istenek >> Horae (Horai)

A TIZENKÉT HORAI (Horae) volt istennőtől a nap órái (talán az év tizenkét hónapja is). Ők irányították a nap-Isten Helios útját, miközben az égen haladt, a napot részekre osztva.

az ókori görögöknek nem volt órányi rögzített hossza, mint ma. Ehelyett a nappali órákat tizenkét részre osztották, amelyeket a nap helyzete az égen azonosított. Így az óra hossza a nyár hosszabb napjai és a tél rövidebb napjai között változott.

a tizenkét Horai nem mindig volt egyértelműen megkülönböztethető az évszakok Horaijától, akiket szintén a nap ösvényének felügyeleteként írtak le.

ÓRACSALÁD

szülők

HELIOS (Quintus Smyrnaeus 2.490)
KHRONOS (Nonnus Dionysiaca 12.15)

utódok

AUGE, ANATOLE, MOUSIKA, GYMNASTIKA, NYMPHE, MESEMBRIA, SPONDE, ELETE, AKTE, HESPERIS, DYSIS (Hyginus Fabulae 183)
Anatolia, MESEMBRIA, dysis, Arktos (nonnus dionysiaca 41.263)

klasszikus irodalom idézetek

Quintus Smyrnaeus, Troy bukása 1. 48 ff (trans. Út) (görög eposz KR. U. 4.):
“mint amikor ereszkedik EOS (A Hajnal) Olympos címeréből adamant, Eos, szív-exultant az ő sugárzó paripák közepette a fényes hajú Horai (Horae, óra); és O’ er őket, milyen hibátlan-tisztességes így lehet, ő pompája szépség ragyog pre-eminent.”

Quintus Smyrnaeus, Fall of Troy 2. 490 ff:
” Erigeneia (a köd gyermeke) szekerében az égen lovagolt. Csodálta a nap leányait (Helioio Thugatres), akik a közelében álltak, a csodálatos pompagyűrű körül, amelyet Zeusz a fáradhatatlan nap versenyére vezetett, a természet életének és halálának határa, a dally kerek, amely a gördülő évek örök körét alkotja.”

Quintus Smyrnaeus, Fall of Troy 2. 549 ff:
” Eos (a reggel hölgye), aki az égből siratta kedves gyermekét, lejött. Tizenkét hajadonok csillogó-tressed részt vett neki, az őrök, a nagy út, a nap örökké köröz, kiegészítsék az este, hajnal, s minden világ-rendelet keretes Zeusz, körül, akinek a kúria örökkévaló ajtók keletről nyugatra táncolnak, nyugatról kelet felé, örvénylő, hogy a kerekek a betakarítás-laden évig, míg a tekercs a végtelen kör, a téli hideg, virágos tavasz, szép a nyár-dagály, s nehéz-fürtözött ősz. Lõnek ezek az égbõl, mert Mémnon vadul és magasra kiáltott, és gyászolának ezekkel a Plejádokkal. Körös-nagy kiterjedésű hegyek, és az Aisepos “(Aesepus) ” patak. Szüntelen felkelt a lelkes, és azok között, esett a fia, és összekulcsolta, wailed Eos.”

Quintus Smyrnaeus, Fall of Troy 2. 658 ff :
“Eos (a Hajnal) isteni most melyeket a mennybe szárnyalt a előmozdítása Horai (Horae, Óra), aki felhívta őt, hogy Zeusz küszöb, nagyon loth, még nem foglalta el, a szelíd beadványok, mint a salve a legkeserűbb bánat, összetört szívek.”

Pseudo-Hyginus, Fabulae 183 (trans. Grant) (Római mitográfus C2ND A. D.) :
” A Horae nevei, Jove lányai , Szaturnusz fia és Themis , Titanidisz lánya (Titaness) a következők : Auxo, Eunomia (rend), Pherusa, Carpo (gyümölcs), Dice (igazságosság), Euporia, Irene (béke), Ortosie, Thallo (Bud). Más írók tízet adnak ezeknek a neveknek: Auge (amikor először megjelenik a fény), Anatole (Hajnal), Musica (Zeneóra), Gymn-óra), Nimfa (Fürdőóra), Mesembria (Dél), Sponde (ebéd után töltött Libations), Elete, Acte, Hesperis (este) és Dysis (Beállítás).”

Valerius Flaccus, Argonautica 4. 90 ff (trans. Mozley) (Római eposz KR. E. 1. :
” a hidak csilingelnek a Titániai barlangokban ; az aranyszőrű Horae (óra) Sol (a nap) sietett a számtalan sugara diadémére.”

Statius, Thebaid 3. 406 ff (trans. Mozley) (Római eposz C1ST A. D.):
” messze a lejtős szélén a nyugati-tenger süllyedő Sol (a nap) volt unyoked a lángoló paripák, és laved a fényes sörény a források Oceanus . . . és a gyors léptű Horae (óra), aki megfosztja őt a gyeplőtől és aranykoronájának szövött dicsőségétől, és újra átéli a ló csöpögő melleit a forró hám; néhányan a jól megérdemelt paripákat lágy legelővé változtatják, a szekeret pedig hátra hajolják, pólus a levegőben.”

Nonnus, Dionysiaca 12. 15 ff (trans. Felrázni) (görög epikus C5th A. D.) :
“A négy üdvözölte a tizenkét köröz Horai (Horae, Óra), leányai Khronos (Chronos, Idő), leggyorsabb kör, a tüzes trónon, a untiring Kocsis egy gyűrűt, a szolgák, a Helios, hogy részt vegyen a ragyogó autó, papnők, a lichtgang minden a fordulat : a érik el, hogy a szolgai nyakát, hogy az ősi vezetője az univerzum.”

Nonnus, Dionysiaca 38. 130 ff :
” A lightfoot Horai (Horae, óra) elismert Klymene (Clymene) menyasszonyi Helios (a nap) Phaesphoros, a Nymphai Neides (Naiad nimfák) táncolt körül; egy vizes menyasszonyi-bower a gyümölcsöző leány volt házasodott egy lángoló Unió, és megkapta a forró vőlegény a hűvös karjait.”

Nonnus, Dionysiaca 38. 287 ff:
“” amikor elkezded a tanfolyamot, menj el Kerne (Cerne) mellett, és vidd el a Foszforost (a reggeli csillag), hogy vezesse az utat az autójához, és nem fogsz eltévedni; tizenkét körözött Horai (Horae, óra) viszont irányítja az utat.”
. . .A Horai (óra) elhozta a keleti jászolból Helios tüzes lovait; Eosphoros (a hajnalcsillag) merészen jött az igához, és a lovak nyakát a fényes jokestrapsokba rögzítette szolgálatára.”

Nonnus, Dionysiaca 41. 263 ff:
” Az Allmother Harmonia csarnoka, ahol ez a nimfa egy saját építésű házban lakott, amely a nagy világegyetem alakú, négy negyedével egybe zárva. Négy portál arról az erődről szólt, amely a négy Aetai (szelek) ellen állt. A szolgálólányok minden oldalról védték ezt a lakást, az univerzum kerek képét : az ajtók megadott–Anatóliai (Emelkedő) volt a szobalány, aki részt vett a Keleti Szél (€’) kapu; a Nyugati Szél (Zephyros’) volt Dysis (Beállítás) a nővér a Selene (a Hold); Mesembrias (Déli) tartott a merész, tüzes Déli (Notos); Ezért a Medve volt, az szolga, aki kinyitotta a kaput az Északi (Boreas), vastag felhők, majd meghintjük a jégeső.”

az óra neve