azt mondod: “erb (a Csendes francia” h ” használatával), azt mondom, herb (ahogy tönkölyb). Itt van egy jó példa a különbség az amerikai kiejtés (általában nevezik General American, vagy GA), valamint a kapott kiejtés (Brit angol, RP) a külföldi kölcsön szó — azaz. olyan szavak, amelyeket más nyelvekről standard angolra fogadtak el, sok évszázaddal ezelőtt. Sokan azzal érvelnek, hogy az RP inkább asszimilálta ezeket a szavakat és kiejtette őket az angol helyesírási-kiejtési szabályok szerint, nem pedig az eredeti szó hangjának megfelelően. Tehát a filét (vagy filét), azaz egy kis, kicsontozott húsdarabot (amely a francia filet szóból származik) a britek “FILL-uht” – ként ejtik ki, oly módon, hogy angol helyesírása előírja. Az amerikaiak inkább a francia akcentust közelítik meg egzotikusabb megjelenítésükkel, a “fi-LAY” – vel. Azonban sok kivétel van e szabály alól, amint azt az alábbi példák is szemléltetik.

Különösen, amikor a szó francia eredetű szó, a különbség GA valamint a REFERENCIA-időszakban az irányadó nagyrészt a stressz, az Amerikaiak ragasztás több hűen a francia tendencia, hogy hangsúlyozzák az utolsó szótag a szó, amit a helyesírás (mint a filézett fent). Ezért baton, svájcisapka, balett, valamint a törmelék minden hangot másképp ellentétes oldalán, az Atlanti-óceán, a RP hangsúlyt helyezve az első felét a szót, GA a második; attasé, valamint vőlegénye kövessék a példát, a második, egyben utolsó szótag hangsúlyozta, illetve a Britek, Amerikaiak. (Vannak kivételek; lásd alább.) A Croissant egy másik furcsa példa: az amerikaiak “kruh-SAHNT”-t rendelnek, ahol a britek inkább a KWAH-sonnot részesítik előnyben. De ez egy nagyszerű példa arra, hogy milyen e szabály nem fognám fel: mivel GA követi a francia uralom a hangsúly itt hangsúlyozta, hogy a második szótag, RP valószínűleg jobban végzi a munkáját utánozni a francia vibe által egyébként mind a magánhangzó -, illetve mássalhangzó-hangzik az eredeti szó (“kw” a “cr”, “ah” a “oi”, a csendes “nt” a következő orr-hangzó “o”). Tehát a nap végén, valójában nincs kemény-gyors szabály arról, hogy a GA vagy az RP jobban követi-e a szó eredeti kiejtését az anyanyelvén, és valóban úgy tűnik, hogy ez a szóban forgó eredeti nyelvtől függően változik. A csodálatos blog, amelyet egy közös nyelv választ el egymástól, pontosabban a spanyol hitel szavakra néz, és hogy miért ejtik őket GA & RP-ben, és vita folyik arról, hogy a német szavakat hogyan kezelik a szó referencia fórumán.

íme néhány példa az RP és GA kiejtésekre, az egyik úgy érzem, jobban közelíti az eredeti szó csavarozott.

gyógynövény: RP: herb; GA: erb

croissant: RP: KWAH-sonn; GA: kruh-SAHNT

őrzött: RP: VAL-lett; GA: val-LAY

filé: RP: TÖLTSE-ett; GA: fi-LAY

cím (mint főnév a postai értelemben): RP: a-RUHÁT; GA: CÍM

cigaretta: RP: si-ga-RET; GA: SI-ga-ret

a Van Gogh: RP: vagy Van-GOKH (rímelő a “loch” a Lochness Szörny), vagy Van-GOFF; GA: Van-GO

menetrend: RP: SHED-yule; GA: SKED-yule (görög “sch” szavak általában ejtik a kemény “k”, pl. iskola)

rizottó: RP: ri-ZOT-toe; GA: ri-ZOH-toe

tészta: RP: PAS-tuh (az első szótag rímel a “lass” – ra); GA: “PAH-stuh”