Afgán Vel csoportok voltak a fő politikai, illetve katonai erők, akiknek a harc eredményeként a Szovjet kivonulás Afganisztán. Az országon belüli Mudzsahidei csoportok kialakulása jelentős hatást gyakorolt az afgán emberek társadalmi, politikai és kulturális mobilizálására. Mivel ezek a csoportok maguk is az ország tömeges mobilizációjának eredményei voltak, ideológiai és szervezeti státusuk is van. Az Afgán Mudzsahidei csoportok szervezési és ideológiai mozgósítása a polgárháború egyik legkevésbé tanulmányozott aspektusa. Az Afgán Mudzsahidei csoportok vezetői különböző személyes, családi, nyelvi és etnikai irányokból származtak. Elvileg sok közös volt, de a gyakorlatban nagyon különbözőek voltak. Általánosságban elmondható, hogy mind a Mujahideen belső, mind külső frontjai az ország szociopolitikai mozgósításának eredményei voltak. Ahogy Frederick Barth Antropológus állítja:

Az Afgán ellenállás abban különbözik a világ más részein zajló legtöbb ellenállási és felszabadítási mozgalomtól, hogy nem közös politikai ideológián alapul. Ez nem egy központilag szervezett mozgalom, és nem egy új református társadalom víziója animálja. Gyökerei mélyen a népi kultúrába nyúlnak vissza, és három fő összetevőből állnak: 1) az egyéni becsület és önbecsülés világos és igényes felfogása, mint a személyes identitás és érték szükséges alapja. 2) a vágy, hogy élni a saját helyi, nagyon változatos hagyományok és szabványok. 3) Iszlám meggyőződés.1