miért olyan hideg a sarki régiókban

> a sarki régiók éghajlata egy önerősítő folyamat eredménye. Mivel olyan kevés napenergia érkezik, a víz jégre fagy, ami aztán, mint egy tükör, tükrözi a kis mennyiségű sugárzást, amely megérkezik. A bolygónk időjárásában és éghajlatában döntő szerepet játszó, többrétegű, összetett szélrendszert a meleg és jeges régiók közötti hőmérséklet-és nyomáskülönbségek vezérlik.

több >

jégtáblák, jégtáblák és a tenger

> a sarki régiókban nagy területek vannak, ahol a víz túlnyomórészt fagyott állapotban fordul elő. Vagy esik, mint a hó, hogy hozzájáruljon a növekedés a jégtakarók és gleccserek, vagy sodródik a tenger, mint a jégtáblák. Mindkét esetben a jég sorsa nagyban függ az óceántól és annak áramlataitól. A víztömeg védelmet nyújthat vagy felgyorsíthatja az olvadást, attól függően, hogy milyen utat követ a hő.

több >

egy láncreakció jeges véggel

olyan rendkívül hideg a sarki régiókban, mert egy önerősítő folyamat, amely több tényezőt is magában foglal. Alapvetően annak a ténynek köszönhető, hogy sokkal kevesebb napenergia éri el a Föld felszínét a sarki régiókban, mint például Közép-Európában vagy az egyenlítőn. Ennek oka a bejövő napfény alacsony szöge, A Föld tengelyének dőlése, bolygónk pályája a Nap körül. Ez a tényezők kombinációja azt eredményezi, hogy a sarki régiók általában alulellátottak az energiával a világ többi részéhez képest, és a sarki éjszakák során teljesen le vannak vágva a nap hőjétől. Míg a sarki régiók ritka napsugárzást kapnak, a trópusok sokat kapnak, ami jelentős hőmérsékleti kontrasztot eredményez a két régió között. A nagy levegő-és óceánáramok, amelyeket ma látunk, válaszként jönnek létre ennek a különbségnek a kompenzálására. A trópusokról a világ minden tájáról elosztják a hőt, ezáltal meghatározzák az időjárási viszonyokat az egész világon. A távol-északi és Déli hideg régiók nélkül nem léteznének ezek a globális lég-és víztömegek. Fontos megjegyezni azt is, hogy mindkét féltekén erős Szélsávok alakulnak ki, amelyek védőfalakként működnek, hogy megakadályozzák a trópusoktól származó hő eljutását a sarki régiókba. Az Északi-sarkvidék és az Antarktisz fagyási körülményei azonban azt is jelentik, hogy ezekben a régiókban a csapadék elsősorban hó formájában van, és hogy a sarki felszíni vizek nagy területei télen befagynak. Mivel a fehér hó – és jégtakaró nagy fényvisszaverő képességgel rendelkezik, az úgynevezett albedo, a napsugárzás nagy része nem szívódik fel, így nem járul hozzá a Föld felszínének felmelegedéséhez. Ily módon a hó és a jégfelületek fokozzák a lehűlést a sarki régiókban. A tudósok számára ez a fajta hatás pozitív visszajelzésként ismert. Az a tény, hogy a hideg levegő nem képes nagy mennyiségű vízgőzt tartani, egy másik tényező, amely megkönnyíti az alacsony hőmérsékletet. Különösen az Antarktisz középső részén a légtömegeknek hiányzik ez a fontos hőtároló, így képes vastag felhőtakaró kialakítására is. Ez egyébként segíthet a hűtés korlátozásában. Ehelyett a száraz levegő fokozza a hűtési hatást, és a többi tényezővel együtt segít megteremteni az ideális feltételeket a hatalmas jégtakarók, gleccserek és tengeri jégterületek kialakulásához. A sarki jég különböző formái és erős albedójuk a Földünk hűtési és éghajlati rendszerének alapvető alkotóelemei. Szabályozzák a kémiai és biológiai ciklusokat, és nagyon szorosan kölcsönhatásba lépnek az óceánnal, a légkörrel és a földdel. Az Északi-sark és az antarktiszi régiók között azonban számos földrajzi különbség van. A Jeges-tengerben, sekély polc tengereivel, a víztömegek teljesen más módon keringenek, mint a Déli-óceánban, egy nagy kontinenst körülvevő gyűrű-óceánban. Ezek a regionális különbségek szintén befolyásolják a sarki jégtömeget. Az Antarktiszon a körülmények többek között a Déli-óceán tengeri jégének nyáron történő nagyszabású olvadását eredményezik. Az Északi-sarkvidéken viszont a tengerjég valamivel kevesebb, mint fele éli túl a nyarat, és az ottani kutatók állandó tengeri jégtakaróra utalnak. Az Északi-sarkvidéken és az Antarktiszon lehulló csapadék mennyisége is eltérő, ami Grönland és az Antarktisz jégtakaróin eltérő mértékű növekedést eredményez. Van azonban egy dolog, amit a két régió jégtömegei közösek – mindkettő nagyon érzékenyen reagál a növekvő hőmérsékletekre.