a metrikus egységeket elegáns módon határozták meg, ellentétben a hagyományos mértékegységekkel. Maga a föld volt a mérőpálca. A mérőt úgy határozták meg, hogy az Egyenlítőtől az Északi-sarkig terjedő távolság tízmilliomod része. A liter egy köbméter deciméter térfogata volt,a kilogramm pedig egy liter tiszta víz tömege. Ez nem így alakult ki, mert az akkori tudományos módszerek nem voltak egészen képesek pontosan mérni ezeket a mennyiségeket, de a tényleges metrikus egységek nagyon közel állnak a tervezéshez.

a metrikus rendszert először 1791-ben javasolták. A francia forradalmi közgyűlés 1795-ben fogadta el, 1799-ben pedig elfogadták az első metrikus szabványokat (egy szabványos mérősáv és kilogramm bar). Eleinte jelentős ellenállásba ütközött a rendszer, használatát csak 1837-ben tették kötelezővé Franciaországban. 1820-ban Belgium, Hollandia és Luxemburg volt az első olyan ország, amely ténylegesen megkövetelte a metrikus rendszer használatát.

1850 körül erős mozgalom kezdődött a tudósok, mérnökök és üzletemberek körében a súlyok és intézkedések nemzetközi rendszere mellett. A tudományos és műszaki forradalom jól indult, és a Világgazdaság is fejlődött. A mérés egységességének szükségessége nyilvánvalóvá vált. Ezenkívül a metrikus rendszer volt az egyetlen valódi választás. Az egyetlen lehetséges versenytárs, a Brit Birodalmi rendszer annyira szorosan kapcsolódott a Brit Birodalomhoz, hogy még az amerikaiak számára sem volt elfogadható, nem is beszélve a nem angol beszélőkről.

1850 és 1900 között a metrikus rendszer gyors fejlődésen ment keresztül. Európa-szerte, Latin-Amerikában és sok más országban is elfogadták. A tudomány nyelvének kulcsfontosságú részévé vált.