a cellulitisz és a mélyebb lágyszöveti fertőzések eseteit a bőrvédő gát bakteriális organizmusok általi megsértésének tulajdonítják. Ezekben a kontextusokban a leggyakrabban előforduló organizmusok a β-hemolitikus streptococcusok (pl. Streptococcus pyogenes) és a Staphylococcus aureus1. Ezek a virulens kórokozók gyakran kolonizálják a bőrt, így felelősek a cellulitisz esetek túlnyomó többségéért. Más etiológiai ágensek sokkal kevésbé gyakoriak, és általában specifikus expozíciókkal és traumás módokkal társulnak.

Ez beteg történet egy macska harapása/semmiből közvetlenül megelőző tünetek aggályokat vet fel, a fertőzés kórokozók jár a macskák. A harapós sebfertőzések gyakran polimikrobiális jellegűek, ami az állat normál orális/ginigival flóráját tükrözi. A macskacsípéses sebekből leggyakrabban kinyert organizmusok a következők:

• Pasteurella multocida (75%)
• streptococcusok (46%)
• S. aureus (35%)
• Neisseria spp. (35%)
• Moraxella spp. (35%)
• Fusobacterium spp. (33%)
• Porphryomonas (30%) (24)

Image 1	Image 2

Image 3	Image 4

Dog bites are less likely to become infected than cat bites (5% vs 80%). Organisms recovered in culture of dog bite wounds include:

• streptococci (46%)
• S. aureus (46%)
• Neisseria (32%)
• Fusobacterium (32%)
• Pasteurella canis (26%)
• P. multocida (22%) (24)

a pozitív vérkultúra Gram-foltja Gram-negatív organizmusokat mutatott, különálló cocco-bacilláris vagy kis rúdformákkal (1.kép). Az ilyen Gram-foltos megjelenésű organizmusok kissé szokatlanok. A leggyakoribb Gram-negatív véráram-izolátumok, az Enterobacteriaceae organizmusok (E. coli, Klebsiella, Enterobacter stb.), valamint a Pseudomonas, jellegzetesen rúdszerű Gram-foltos megjelenésűek és nagyobbak. A Haemophilus coccobacilláris, de ritkán izolálódik a vérből. A Francisella tularensis és a Brucella spp.még ritkább vér izolátumai. kifejezetten apró coccobacilláris organizmusok, amelyek nagyon specifikus zoonózissal és környezeti expozícióval kapcsolatosak.

az is figyelemre méltó, hogy ez a szervezet jól nőtt mind a véren (2.kép), mind a csokoládé agarokon (3. kép), de nem MacConkey agar (4. kép). A MacConkey agar szelektivitása az epesóknak és az agarba kevert kristály ibolyának tulajdonítható. Ezek az összetevők gátolják a Gram-pozitív baktériumok növekedését, ugyanakkor lehetővé teszik a legtöbb Gram-negatív baktérium növekedését2. Az emberi fertőzésekből izolált Leggyakoribb Gram-negatívok az Enterobacteriaceae, az Escherichia coli pedig a leggyakrabban előforduló húgyúti fertőzések és bacteremia3 esetén. Az Enterobacteriaceae olyan környezetben virágzik, amely általában epe-gazdag, mint például az alsó gyomor-bél traktus, és mint ilyen, nem gátolja az epesók jelenlétét az agarban. A MacConkey agar növekedésének hiánya azt sugallja, hogy ebből a betegből származó szervezet nem tartozik az Enterobacteriaceae család tipikusan tapasztalt tagjai közé.

Pasteurella fertőzések (P. multocida vagy más Pasteurella spp.) klinikai bemutatók széles skálájával rendelkezik. Bőr-és lágyszöveti fertőzések, mint ebben a beteg esetében, a leggyakoribbak. Ezek a fertőzések általában macskacsípésekkel, kisebb mértékben kutyaharapásokkal járnak. A Francis and associates 1975-ben közzétett tanulmánya arról számolt be, hogy a kedvtelésből tartott sebekből izolált Pasteurella multocida 100 esetéből 76% – ot macskaharapásokhoz, a fennmaradó 24% – ot kutyaharapásokhoz kapcsoltak4. Lokalizált cellulitisz erythema, induratio, érzékenység fordul elő a beoltás helyén, és gyorsan fejlődhet. Ha a felületes sebeket nem kezelik megfelelően, a mélyebb szövetek tályogképződéssel fertőződhetnek meg. A Pasteurella multocida osteomyelitis eseteit szintén beszámolták az eredetileg felületes sebekből történő közvetlen kiterjesztés eredményeként5. A Pasteurella multocida által okozott szeptikus ízületi gyulladás eseteit, akár közvetlen kiterjesztéssel,akár hematogén terjedéssel, szintén ritkán jelentették BE6.

mind a felső, mind az alsó légúti fertőzéseket a Pasteurella fajok is okozhatják. A klinikai megjelenés gyakran változatos és nem specifikus, beleértve a sinusitist, a bronchitist és a tüdőgyulladást. A tünetek súlyossága is nagymértékben változik, az alsó légúti fertőzések pedig frank empyema-ra fejlődhetnek. Az érintett betegeknél általában légúti betegség, leggyakrabban krónikus bronchitis, bronchiectasis, krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy más megelőző légúti fertőző folyamat7, 8.

összességében a bacteremia a Pasteurella fertőzés ritka kezdeti bemutatása. Azonban, mint ebben a beteg esetében, másodlagos bakterémia alakulhat ki9. Valójában a Pasteurella bacteremia szinte minden esete más elsődleges fertőzésre vezethető vissza. Ritka esetekben a vérből származó Paszteurella natív vagy protetikus szívbillentyűket vethet be, ami fertőző endocarditist eredményez10.

számtalan ritkán előforduló Pasteurella-fertőzés, köztük agyhártyagyulladás, endophthalmitis és peritonitis11,12,13. Bizonyos esetekben a Pasteurella potenciális expozíciójának története nem tisztázott, bár a fertőzés feltételezett módja a szervezet másodlagos terjesztése valamilyen okkult oltási helyről.

a Paszteurellafertőzések kialakulásának leginkább veszélyeztetett populációi nem meglepő módon azok, amelyek gyakran vannak kitéve állatoknak, háziasított vagy más módon – mezőgazdasági termelők, állattenyésztők, állatorvosok, vágómunkások és közönséges háziállatok tulajdonosai. Egyes fertőző esetekben azonban nem lehet végleges expozíciós forrás. Amint azt korábban említettük, lehetnek vagy nem lehetnek olyan meglévő egészségügyi állapotok, amelyek hajlamosak a Paszteurella fertőzés bizonyos típusaira vagy következményeire (pl. dermatológiai, pulmonalis).

érdekes módon, annak ellenére, hogy Gram-negatív organizmus, a Pasteurella fajok szinte mindig érzékenyek a penicillinre14. Ezért a fertőzés egyértelmű eseteiben az orális penicillin gyakran az előnyben részesített antimikrobiális kezelés a szervezet azonosítása után. Ritkábban előfordultak penicillin-rezisztens, β-laktamáz-termelő Paszteurella Fajok esetei, különösen a légzőszervi izolátumokban15; azonban a β-laktamáz-inhibitorok hozzáadása penicillin gyógyszerhez (pl. amoxacillin-klavulánsav, ampicillin-szulbaktám, piperacillin-tazobaktám) hatékonynak bizonyult az ilyen törzsek ellen. Ennek az előnynek köszönhetően az ilyen β-laktám-β-laktamáz inhibitor kombinációk A macskacsípések ajánlott empirikus anti-mikrobiális terápiája, mivel akár 80% – uk is megfertőződhet. Továbbá, mivel az olyan organizmusokkal való társfertőzés, mint a Staphylococcus aureus, nem ritka, az ilyen kombinált gyógyszerek a legtöbb esetben további lefedettséget biztosítanak16.

a Pasteurella fajok általában érzékenyek a fluorokinolonokra is, és alkalmazhatók kezdeti, empirikus, széles spektrumú anti-mikrobiális terápiára is, és folytathatók, ha a kezelésre adott válasz bizonyíték van. Alternatív kezelési lehetőségek közé tartoznak a széles spektrumú (későbbi generációs) cefalosporin gyógyszerek és a tetraciklinek, például a doxiciklin 17. Pasteurella spp. gyakran ellenállnak az első generációs cefalosporinoknak, az eritromicinnek és a klindamicinnek18. Ritkán beszámoltak tetraciklin rezisztenciáról.

érzékenységi vizsgálat végezhető a terápiás lehetőségek súlyosabb esetekben történő további meghatározására. A Clinical and Laboratory Standards Institute (CLSI) a korongdiffúziót és a húsleves mikrodilúciót egyaránt minimális inhibitor koncentráció (MIC) értelmező kritériumokat határoz meg számos antibiotikumra vonatkozóan a kényes és ritkán izolált bacteria érzékenységi vizsgálatára vonatkozó útmutatójában19. A legtöbb esetben azonban a Paszteurella izolátumok rutin érzékenységi vizsgálata nem mindig szükséges a betegek kezeléséhez. Az állati sebekből (beleértve a Pasteurellát is) származó gyakoribb izolátumokat egyszerűen empirikusan lehet kezelni, azzal a megértéssel is, hogy a fertőzés polimikrobiális lehet. Ezzel szemben a célzott kezelés optimalizálása érdekében indokolt lehet az egyébként steril helyekről (pl. vérkultúrákból) és néhány légúti fertőzésből származó izolátumok érzékenységi vizsgálata.