szerkesztő megjegyzése: Ezt a cikket C. Daniel Motley és az AoM csapat együttműködésén keresztül írták.

Matthew Arnold viktoriánus költő egyszer azt állította: “az irodalom koronája a költészet” , és ha a költészet elhanyagolása bármilyen jelzés, a korona rozsdásodik. Míg a könyvek értékesítése évről évre ingadozik, egyre kevesebb kiadó nyomtatja a költészet köteteit. A költők és verseik iránti igény csökkent.

ugyanakkor nagy szolgálatot teszünk magunknak, amikor elhanyagoljuk a költészet olvasását. John Adams, az Egyesült Államok egyik alapító atyja dicsérte a költészetet fiának, John Quincy-nek. Mind Abraham Lincoln, mind Theodore Roosevelt kedvenc verseit emlékezetbe helyezte. Az ókori királyoktól azt várták, hogy költészetet készítsenek, miközben a hadviselésben és a statecraft-ban is jártasak voltak. Az, hogy a költészet a 21. században a férfiak körében nem kedvezett, inkább a tendencia, mint a norma.

ennek orvoslására összeállítottunk egy listát 20 klasszikus versről, amelyeket minden embernek el kell olvasnia. Az elmúlt kétezer évben a listán szereplő versek a valaha komponált költészet legjobb alkotásait képviselik. De ne aggódj—mind a rövidségük, mind a könnyű alkalmazásuk érdekében választották ki őket. Egyesek arra törekszenek, hogy legyőzzék, mások a romantikus szerelemről, mások pedig a patriotizmusról szólnak. Akár évek óta olvasol verseket, akár középiskola óta nem olvasol egyetlen sort sem, ezek a versek biztosan inspirálnak és örömet okoznak neked.

“Ulysses” by Alfred, Lord Tennyson

Tennyson, az angol költő a 19. század második felében számos klasszikus verset komponált, amelyek gondos olvasást érdemelnek. “Ulysses”, talán a legtöbb anthologizált vers, Odysseus életének végén kezdődik Homer Odyssey eseményei után. Tennyson egy olyan ember vágyát ábrázolja, aki új kalandokra vágyik, új látnivalókat lát, még akkor is, ha élete szürkületbe telik. Ulysses emlékezetes mondatai még a legrendezettebb lelkeket is arra ösztönzik, hogy sztrájkoljanak, és valami újat kezdjenek.

olvassa el az “Ulysses” – t itt.

“If–” by Rudyard Kipling

Az irodalom tele van olyan példákkal, hogy az apák bölcsességüket fiaiknak adják át, a Példabeszédek bibliai könyvétől a Ta Nehisi Coates-ig ” a világ és én között. Bár nem mindenkinek volt apja, aki megtanította nekik az életórákat, Kipling legolvasottabb verse olyan oktatást nyújt az életben, amely bárki számára előnyös lehet. A katonák és a sportolók a bölcsességéből merítettek, a fiúk (és az emberek!) már több mint egy évszázada elkötelezte magát az emlékezés mellett. A brit “merev felső ajak” ünnepe, ez a viktoriánus klasszikus érdemes meditálni minden olyan gyakran, mint egy emlékeztető az erények és intézkedések teszik ki az élet jól élt.

olvassa el az “If–” itt.

“Sailing To Byzantium”by W. B. Yeats

Szókratész, aki egy barátjával beszélt, egyszer megkérdezte: “az élet nehezebb a végén?”W. B. Yeats meditációja a kamaszkorról és az, hogy mit jelent megöregedni, egy üdvözlet a világ fáradt lelkei számára. Írás élete vége felé, Yeats bevallja, hogy bár a teste elpazarolja, a jó iránti vágya nem szűnik meg. Yeats elképzelése arról, ami “igaz, jó és szép”, arra emlékeztet bennünket, hogy az ifjúság és a vitalitás végső soron arról szól, hogyan látja a világot, nem pedig az életkorról. Tele gyönyörű képekkel, “vitorlázás Bizánc” kínál korrekciós mi modern megszállottság üldözi a fantom örök ifjúság.

olvassa el a “vitorlázás Bizánc” itt.

Sonnet 29 by William Shakespeare

a versek listája nem teljes a bárd nélkül. Ismert elsősorban az ő játszik, általánosan elfogadott, mint néhány, a legjobb művek a világirodalomban, Shakespeare is költő, alkotó több mint 150 szonettek életében. Sonnet 29 egy siránkozás a veszteség a hírnév és a szerencse, de véget ér a meditáció a szeretet, hogy ő az ő szeretett. Az olyan művek, mint ez egy csodálatos élet, visszhangozzák Shakespeare Szonettjének témáit, megmutatva nekünk, hogy a szeretteink társasága messze meghaladja a világ által kínált gazdagságot.

olvassa el a Sonnet 29-et itt.

William Ernest Henley”Invictus”

nem ígérünk olyan életet, amely nem szenved és szenved. Míg a szörnyű események sok embert kiszorítottak, William Ernest Henley nem volt hajlandó összetörni a nehézségek miatt. Fiatalemberként a csont tuberkulózisát kapta, ami az egyik lábának alsó részének amputációját eredményezte. A betegség Henley húszas éveiben ismét felgyulladt, veszélyeztetve a másik jó lábát, amelyet az orvosok is amputálni akartak. Henley sikeresen küzdött a láb megmentéséért, és bár hároméves kórházi kezelést kapott, megírta az “Invictus”-t — egy felkavaró töltést, hogy emlékezzen arra, hogy nem csupán sorsunkat adjuk át. Míg az élet lehet “csúnya, kegyetlen és rövid”, addig nem ülhetünk tétlenül, amíg a hullámok ránk törnek. Henley verse a viktoriánus sztoicizmus terméke, és küzdelmes életet élt, egy klarionhívás, hogy ellenálljon és kitartson a legkeményebb próbákon.

olvassa el az “Invictus” – t itt.

Robert Frost”javító fala”

Robert Frost egyszer azt mondta John F. Kennedynek, hogy ” a költészet és a hatalom egy másik Ágoston-korszak képlete.”Ha ez a helyzet, akkor Frost mindkettőjüket elhozta ebben a versben arról, hogy két szomszéd újjáépítette a kerítést a tulajdonuk között egy hideg tél alatt New Englandben. Egy üres versben elmondott történet, Frost kritizálja azt a kifejezést, amelyet a történet másik emberének tulajdonít: “a jó kerítések jó szomszédokat alkotnak.”Frost munkája segítőkész a 21.századi individualizmus és önzés ellen.

olvassa el a “javítás fal” itt.

“úttörők! Úttörők!”by Walt Whitman

a Nyugat meghódította Amerika legnagyobb íróinak képzeletét, James Fenimore Coopertől Cormac Mccarthyig. Walt Whitman ” úttörői! Úttörők!”mixes adventure and a summons to tread out on new paths. Megjelent a végén a polgárháború és a kezdete a nagy migráció Nyugat, Whitman joggal tekinthető az egyik legkorábbi költők desztillálni Amerika le annak lényegét. “Úttörők! Úttörők!”még mindig mozgatja a szellemet, hogy feltérképezzen egy új pályát, és emlékeztetőként szolgál arra, hogy honnan jöttünk, és hová mehetünk.

olvassa el az ” úttörők! Úttörők!”itt.

Thomas Babington”Horatius”

miközben az angol kormányt szolgálta Indiában az 1830 – as években, Thomas Babington Macaulay politikus, költő és történész félig mitikus Ókori római meséket sodort emlékezetes balladákba vagy “lays” – be.”Leghíresebb laikusa” Horatius ” volt, egy ballada, amely egy ókori római katonatiszt, Publius Horatius Cocles legendás bátorságát meséli el, akit dicsérték, hogy két elvtárssal állt, majd egyedül, az ellenséges etruszkok hordája ellen. Macaulay tisztelete Horatius tiszteletére sok ember számára inspirációt jelentett, köztük Winston Churchill, akiről azt mondják, hogy fiúként memorizálta a vers mind a hetven stanzáját.

olvassa el a “Horatius” itt.

“on the Stork Tower” by Wang Zhihuan

a lista legrövidebb verse (a szöveg teljes része a fenti képen található), Zhihaun természetről szóló meditációja epigramként is szolgál, egy rövid motivációs munka, amely arra ösztönzi az új és jobb kilátások keresését. Míg a vers csak négy sor hosszú, meditatív fókuszpontként működik, valamit elgondolkodni, hogy egyedül ül-e kívül vagy válság alatt, emlékeztetőként arra, hogy megoldást kell találni, függetlenül a problémától. A taoista, buddhista és konfuciánus vallási eszméket ötvöző Zhihuan egyetlen fennmaradt verse a természet nyelvébe öltözött gondolatoknak ad élelmet.

“The Builders” by Henry Wadsworth Longfellow

bár gyakran úgy gondoljuk, hogy az építők csak azokra korlátozódnak, akik a kezükkel dolgoznak, a kézműves ethoszja mindenki arra törekszik, hogy utánozza és ápolja. Az élet önmagában és önmagában is egy olyan mesterség — amelyet ugyanolyan türelemmel, gondossággal és feddhetetlenséggel kell megtanulni és részt venni, amely kézzelfogható anyagokat formál. Mindannyian, Longfellow érvel ebben a versben, építészek; minden napunk építőelemek, amelyek hozzájárulnak a létezésünk szerkezetéhez; és minden tettünk és döntésünk (még azok is, akiket senki más nem lát) meghatározza azt az erőt, és így azt a magasságot, amelyet életünk építményei elérhetnek.

olvassa el az “építők” itt.

“A Néger folyókról beszél” Langston Hughes

Hughes ezt a verset írta, amikor csak 17 éves volt. Az apjához vezető úton írt mű összefoglalja a fiatal, fekete író tapasztalatait, és az afroamerikaiak küzdelmét egész idő alatt magában foglalja. Hughes az afrikai civilizációk híres helyszíneit használja emlékeztetőként a fekete emberek büszke történelmére Amerikában. Hughes költeménye tisztelgés azok előtt, akik korábban eljöttek, és kimondatlan ígéret, hogy túllépik az időt és a körülményeket.

olvassa el” a Néger folyókról beszél ” itt.

“A Katona” Rupert Brooke

“a Háború pokol” mondott William Tecumseh Sherman, nem generációs értettem ezt jobban, mint a fiúk dobták a darálót az I. világháború, Míg a Wilfred Owen “Dolce Et Illem Est” is teszi a szükséges olvasás, Rupert Brooke vers, mi az a veszteség, valamint emlékezés a háborús elveszi fiatalos életerő egy óvatos hazafiság. A saját halálán elmélkedve, és abban reménykedik, hogy ez másoknak is jelent, Brooke emlékeztet arra, hogy az országok nem zászlókból és himnuszokból állnak, hanem azokból, akik az életüket a nagyobb jóért szolgálják és áldozzák fel. Katonája “Anglia teste, angol levegőt lélegezve”, amely abból áll és komponálja azt, ami Anglia. “A katona” egy szívből jövő emlékmű mindazok számára, akik bátorsággal találkoztak a veszéllyel, és arra ösztönöznek minket, hogy nyomjuk előre — még a legmagasabb áron is.

olvassa el a “katona” itt.

“The Love Song of J. Alfred Prufrock” by T. S. Eliot

Mi történik, ha a társadalmak javára kiábrándultság helyett elégedettség, az egyéniség, mint inkább közösségi, biztonsági inkább, mint a beteljesülés? Eliot feltárja ezeket a kérdéseket a saját kontextusában, írás után a pusztítás által előidézett első világháború ironikusan címmel, a vers hiányzik egy másik személy a költő dicsérni. Inkább a narrátor tükrözi, s panaszkodik a kihagyott esélyek, lehetőségek, soha nem vett el, majd csatlakoztassa egy másik személlyel. Nehéz, de kifizetődő olvasmány, Eliot ikonikus verse figyelmeztetésként szolgál – ne engedje, hogy az emberi kapcsolat kínossága megakadályozza, hogy értelmes kapcsolatokat hozzon létre.

olvassa el itt a “J. Alfred Prufrock szerelmi dalát”.

Percy Bysshe Shelley”Ozymandias”

Julius Caesar, Charlemagne és Napoleon egyetlen közös vonásuk van: képtelenek voltak túllépni az általuk kovácsolt birodalmakon. Bár szimbólumokba öltöztették magukat, amelyek az örökkévalóságot jelképezik, végül a sírba mentek, mint az emberiség többi része. Shelley ezt a motívumot az “Ozymandias” – ban foglalja magában, amelyet egy olyan ember szemszögéből írtak, aki egy utazóval beszélt, aki éppen meglátogatta a nagy Ozymandias egykori birodalmát. Bár a halott uralkodó szobrok, emlékművek marad, ezek a düledező, valamint porosodik, egy szimbólum, az idő múlásának, hogy dooms, aki arról álmodik, épület birodalmak. Shelley klasszikus munkája egy erkölcsi mese, a hubris ellenőrzése, emlékeztető arra, hogy függetlenül attól, hogy milyen nagy munkáink vannak, végül mindannyian bomlanak, amikor a történelem kereke fordul.

olvassa el az “Ozymandias” – ot itt.

“A Valediction: Forbidding gyász”by John Donne

a feleségének írt, amikor külföldre utazott, Donne költeménye egy “önteltség” irodalmi fogalmát használja, kiterjesztett metafora, hogy ösztönözze feleségét, hogy pillanatnyi elválasztásukat ne “megsértésnek, hanem szeretetük kiterjesztésének” tekintsék. Donne leírja a kapcsolatukat egy rajz iránytű szempontjából, ő az a kar, amely a helyén van rögzítve, ő pedig a kar kifelé nyúlik, még mindig csatlakoztatva van. Donne mesteri használata az angol nyelv, kevert érzelmi vágy, teszi” a Valediction: tiltó gyász ” az egyik legnagyobb szerelmes dal valaha írt. Donne munkája kiváló vers, amelyet el lehet olvasni a házastársával vagy más jelentősekkel.

olvassa el az” a Valediction: Forbidding gyász ” című részt itt.

verse from the Iron Heel by Jack London

Ez a vers valójában egy másik irodalmi műben található-Jack London regénye, a vas sarok. A könyv narrátor, Avis Everhard, írja le a szöveg, mint a férje kedvenc verset, valamint egy burkolata a szellemre, de az is egyértelműen leírása London saját életfilozófiája, — a hit, a végtelen hatalom, illetve potenciális ember, a vágy, hogy a tapasztalat minden, amit a világ felkínál. “Hogyan mondhatja el egy ember, aki izgalmas, égő és felmagasztalt, a következőket, és még mindig pusztán halandó föld, egy kis szökevény erő, egy evanescent forma?”Everhard kérdezi. Ez persze költői kérdés, beszélj hangosan, és nézd meg magad.

olvassa el a verset a vas sarokról itt.

“the Charge of the Light Brigade”by Alfred, Lord Tennyson

a krími háború alatt egy félreértés vezetett egy kis, körülbelül hatszáz Brit lovasságot, hogy egy völgybe lovagoljon, amelyet húsz orosz zászlóalj vesz körül, nehéz tüzérséggel felfegyverkezve. Míg a brit lovasságot felháborítóan és tragikusan legyőzték, parancsnokaikat pedig élesen bírálták a súlyos áldozatok miatt, a “halál völgyébe” töltött férfiak bátorságát számos formában ünnepelték és tisztelték — nem híresebb, mint Tennyson versét.

olvassa el a “The Charge of the Light Brigade” itt.

“Opportunity”by John James Ingalls

lehetőség, híresen mondják, csak egyszer kopogtat. John James Ingalls, Kansas állam szenátora a 19.század közepén ódát írt erre az egyszerű, de mélyreható elvre, és állítólag Theodore Roosevelt kedvenc versévé vált. Amikor ő volt az elnök, egy dedikált példány volt az egyetlen dolog mellett egy portré lógni TR végrehajtó hivatal a Fehér Házban. Ha a bika jávorszarvasnak erős emlékeztetőre van szüksége, hogy meghallgassa az opportunity finom hívását, akkor mindannyian biztosan ezt is tesszük.

olvassa el a” lehetőséget ” itt.

William Wordsworth”Boldog harcos karaktere”

mi teszi a jó katonát? Milyen tulajdonságokkal jár egy “boldog harcos”? Ezek azok a kérdések, amelyeket William Wordsworth az egyik leghíresebb versének nyitó sorában fogalmaz meg, majd a következő sorokban válaszol. Egy nagy harcos ügyesen megtalálja az egyensúlyt, hogy alig várja a csatát, és mégis fáj az örömeit, örömeit otthon. A nagy harcost a virtuozitás és a nagylelkűség belső fénye vezérli. Egy nagy harcos tudja, hogy a szenvedés célt tartalmaz. Míg a szavak különösen a katona lelkére vonatkoznak, inspirációja minden emberre vonatkozik, aki az élet harcában vesz részt.

olvassa el itt a” boldog harcos karakterét”.

Ode 1.11 írta: Horace

Robin Williams inspiráló irodalomtanára tette híressé a Dead Poets Society című filmben, Horace Ode 1.Az 11 tartalmazza az egyik leggyakrabban idézett Latin kifejezést-Carpe diem, vagy ” ragadja meg a napot!”Leuconoe barátjának írva Horace megpróbálja meggyőzni őt, hogy ne gondoljon a holnapra, vagy próbáljon beszélni asztrológusokkal, hogy a jövőbe nézzen. Ehelyett arra ösztönzi Leuconoe-t, hogy ” ragadja meg a napot!”- hogy minden nap számít, és ne támaszkodjon arra a reményre, hogy a holnap önmagában valami jobbat hoz. Ode 1.11 figyelmeztet bennünket, hogy ne feledjük, hogy holnap nem ígértek meg minket, és felszólít minket, hogy tegyünk meg mindent, amit ma meg kell tennünk.

olvassa el az Ode 1.11-et itt.