életvégi döntések és a kettős hatás újraértelmezett szabálya: kritikus elemzés
A kettős hatás szabálya (RDE) úgy véli, hogy megengedhető az egyén károsítása, miközben arányos jó érdekében jár el, tekintettel arra, hogy a kár nem a jót szolgálja, hanem csupán egy előre látható mellékhatás. Bár gyakran használják az orvosi etikai érvelés, a szabály már többször megkérdőjelezték az elmúlt évtizedekben. Daniel Sulmasy, aki az utóbbi időben sok munkát végzett az RDE védelmében, a közelmúltban bemutatta a szabály reformált és részletesebb változatát. Nagyobb pontosságának köszönhetően ez az újra feltalált RDE elkerüli a hagyományos RDE-t sújtó számos problémát. Bár javulás a hagyományos változathoz képest, azzal érvelünk, hogy Sulmasy újra feltalált RDE-je nem áll szorosabb ellenőrzés alatt. Nemcsak jelentősen szűkült a megfelelő alkalmazhatóság köre, de ami még fontosabb, Sulmasy nem állapítja meg, hogy erkölcsileg releváns különbség van a tervezett és a tervezett hatások között. Különösen azt nem tudja megállapítani, hogy van-e olyan különbség, amely figyelembe veheti a szedációs terápia és az eutanázia közötti állítólagos erkölcsi különbséget.